Tor Ulven

Hat alig látható felirat egy szikláról
(Seks nesten utviskede innskrifter på et svaberg)

                                                   (Giacometti)

1

éhes kezű fa alatt állok
nem
nem állok semmi alatt

2

a tökéletes elszigeteltség
magány és üresség felé tartok
mérföldről mérföldre magam mögött hagyom a sivatagot
az utolsó város rég mögöttem

nagy elkeseredés irányába tartok
a kétség felé
melyet csak nagyobb kétségek moshatnak el.

3

miért hallgatok ha van szám
miért nem mozdulok ha van lábam
miért nem látok ha van szemem
miért nem ordítok ha beleragadtam ebbe a nyomorba

azért mert kőből vagyok

4

van valami amit nem tudok elérni
nem tudom mi az
kinyújtom a kezem:
ég ég ég

5

mit keresel az égen
egy nem létező csillagképet keresek

6

ami az emberi dolgokat illeti
nincsen azok között túl sok figyelemre méltó
körmök agy csontok

*

Innen
élesen látom
az erdő szélét

a júniusi égbolt előtt, este
van. A fák sötétje lassan
összefolyik. A nappal a növényekkel
együtt siklik át
zöldből
feketébe.

A saját szememmel kell
belépnem a sötétségbe.
És a nyugalomba
a másik oldalon.

De ki tudja megmondani
a különbséget
fekete és zöld között?

Ki él és mozog
a kezedben

amikor egy röpke pillanatra
megvizsgálod őket a fényben?
Sokan. Ugyanazok

akik sohasem
léteztek.

Most akkor
egészen pontosan
ki él és ki nem?

Az erdő él.
Érezni lehet a fenyőágak
illatát az éj közepén. A szél
süvít
benned. Bennünk.

*

Eriduba fogok utazni

hogy újraformázzam törött korsóimat
vadkecske szarvát
ábrázoló vörös képekkel

és a zúgó vizet mely
elsodor
és elnyel mindannyiunkat.

Haza fogok
utazni
Eriduba

és elveszem
az aranyműves halott
leányát,

esténként a küszöbön ülve
hallgatom a szomszéd nevetését
és az újjászületett legyek dongását
a petróleumlámpa körül.

*

A szenvedésnek
nincsen padja
hogy leüljön rá.

Tölgyfákat kergetsz
a templomba.

*

Igen! most hirtelen látom
a gesztenyefát,
rá gondolsz a sötétben,
a fehér gyertyavirágokat,
por vagyunk.

*

Egy mosoly
képkockája
a sövényre vetül
késő nyári éjszakán, rovarok
árnyképe,
talán egy fecskét
kergetnek.

Szőcs Petra

fordítása

(A fordítás elkészítésében nyújtott segítségéért köszönet illeti Vajna Ádámot.)