Łukasz Jarosz

Történetek
(Historie)

Lábaik egymás mellett a vastag szőnyegen,
kezeik selymekben. 
Fekszenek arcukkal az ablak felé fordulva,
mögötte enyhén emelkedik
a borókával benőtt lejtő.

A nap fénytűje vezeti őket.
A fény úgy fröccsen, mint
a villára szúrt kolbászból a zsír.
A vadászatot füstölgő csövekkel fejezték be 
a nádasban és nyírfaerdőben. A javak
úgy szaporodnak, mint a legyek. Mint a süvegcukor. 

Fekszenek. Serceg a vér. 
Markukban egy bogarat szorítanak,
de amint kinyitják a kezüket, már el is tűnt.
Félnek a szégyentől. Hogy egyszer eljönnek azok,
akiket bántottak, és majd a szemükbe kell nézniük.

Sipos Tamás

fordítása