Jacques Ancet

[Visszatér a hang…]

Visszatér a hang. Fényes az éjjel.
Észrevétlen, mégis van jelenlét.
Léptek, a lapok zöreje, halk nesz.
Látszik a holnap. Látszik a tél is.
Mozdul a száj, de a szó továbbszáll.
Elmosódni kezd az út s az udvar,
egyre közelebb jönnek a tárgyak,
várakozni nincs már semmi indok.
Elfogyott a hely. Szóból sincs már több. 

Kovács András fordítása

  

[Visszatér a hang…]

Visszatér a hang. Ma árnyhiány van.
Mintha itt se volnánk, mégis itt.
Léptek, s a lapzaj; alapzajok
Holnap – ezt mondjuk. Fázom – ezt mondjuk.
Míg a száj beszél, a szó elillan.
Kertkapunk közé faág fonódik,
dolgok elvegyülnek, összezárnak,
semmit el se várva várakoznak.
Elfogyott a hely. Elcsitulhatunk.

Vilmos Eszter fordítása

 

[Megint a hang…]

Megint a hang. Árnyéka nincs a mának.
Úgy vagyunk itt, mintha itt se volnánk.
Léptek, sikolyok, lapozás nesze.
Azt mondjuk, holnap. Azt, hogy hideg van.
A száj beszél, a szó mind messze száll.
Fa és kerítés összemosódik,
reményt feladó várakozásban
minden egymásba ér, összeforr.
Nincsen már több hely. Elhallgatunk. 

Kardos Anita fordítása

 

Az eredeti vers:

La voix revient. Le jour est sans ombre.
On est comme absent mais on est là.
Les pas, le bruit des pages, les cris.
On dit : demain. On dit : il fait froid.
La bouche parle, les mots se perdent.
L’arbre et la clôture se confondent,
les choses se rapprochent, se serrent
dans une attente qui n’attend rien.
Il n’y a plus de place. On se tait.

 

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.