Ulysses


(Ulisse)

Ifjúkoromban bejártam hajómmal
a dalmát partvidéket. Földdarabkák
bukkantak ki a vízből, rajtuk olykor
halászmadár pihent, zsákmányra lesve;
algás, nyálkás szirtek, a napsütésben
szépek, akár az ékkövek. Ha éjjel,
vagy dagálykor semmibe vesztek, élre
dőlve húztak a hajók nyílt vizekre
cselvetésük elől. Mai világom
ez itt, a senki földje. Fényeit
másnak gyújtja a kikötőhely, engem
a még töretlen szellem és az élet
fájó szeretete a vízre űz.

fordítása