Dusan Malobabic: Rainy City
Városi délután
(City Afternoon)
Köd fátyla borítja ezen a fényképen
Ezt a mindenki által elfelejtett
Régi délutánt, legtöbbjüket mostanra átszippantotta
Sivítva az öregkor és a halál.
Ha valaki meg tudná ragadni Amerikát,
Vagy legalább azt a finom feledékenységet,
Amely beszivárog vázlatainkba,
Pecsétjével köteteinket meghatározza,
Múlandó az is,
De csakúgy megemlékezés,
Mert meghatároz mégiscsak:
Fémszürke füzérek, az a hármas
Arra vár, hogy váltson a lámpa,
Szellő lobogtatja egyikük haját
Fejjel lefelé egy tócsa tükrében.
Mohácsi Balázs
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.
John Ashbery (1927–2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. A New York állambeli Rochesterben született, majd egy farmon töltötte gyerekkorát az Ontario-tó mellett. A Harvard Egyetemen végzett, ahol barátai és évfolyamtársai között volt Kenneth Koch, Frank O’Hara, Robert Bly és Robert Creeley is. Az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. Legtöbbet elemzett műve a Self Portrait in a Convex Mirror című hosszúverse (az azonos című kötetért 1976-ban mindhárom nagy amerikai díjat – a költészeti Pulitzer-díjat, a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot – megkapta), de ezen kívül még több mint húsz verseskötet szerzője. Hosszabb ideig élt Párizsban, és számos francia költőt fordított angol nyelvre. Költészetét nehéz besorolni, egyszerre avantgárd, kísérletező, játékos, posztmodern, tragikus és szürreális – sokan a kortárs amerikai líra nagy érthetetlenjeként tartják számon, mindenesetre a huszadik század második felének és a huszonegyedik század első évtizedeinek megkerülhetetlen hatású költője. Magyar kötete: Önarckép konvex tükörben (Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes fordítása), 21. Század Kiadó, 2020.
