Mariana Marin

XII. elégia

A halál éjszakázott a melleim között.

De köztem és közted (mondják)
mindig ott lesz Európa vagy a Vörös-tenger.
Az a nyelv, melyen én a halál szót gondolom,
nem ugyanaz, mint az, amelyen te a szerelem szót.
Ami ma elválaszt bennünket (mondják),
holnap is elválaszt majd.
Íme, hát ezért kérem, hogy múltunk
sötétjével együtt, melyet úgy bontogatunk,
mint egy régi egyiptomi pergamentekercset,
meneküljünk el teremtett szakadékunkba.
Ott majd a szeplőid meg a vörös hajad
biztosan megértik és szeretni fogják
a melleim nyelvét,

melyek közt akkor is a halál éjszakázik.

Demény Péter

fordítása