Lengyel internetes népművészet
*** (Jó estét, a nevem Mickiewicz…)
Jó estét, a nevem Mickiewicz, fehérorosz vagyok.
Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara Költő
majd minden a feje tetejére állt körülöttem, a feleségemhez Férj, Feleség
bútorként kezdtem el közeledni. hirtelen Idealista,
arra gondoltam, hogy eggyé válok Vezér, Büszkeség
a párizsi Concorde teret “Podhale” sportcipőben
összelépkedő primitív tömeggel. a büszkeségem elárult és kigúnyolt.
hirtelen arra gondoltam, hogy eggyé válok
a Világegyetem kozmikus hangjával, a szellemi aktussal,
a megvalósult szentséggel. megszállott paranoiások
misztikus káplárja lettem, akik hatfrankos
műanyag borosüvegek fölött virrasztják át az éjszakát
mielőtt reggel hatra dolgozni mennek feketén egy építkezésre
voltaképpen abbahagytam az írást, időnként Lengyelországról Irodalmár, Haza
regélek, meghatom a közönséget, amiért pénzt kapok, Költő
voltaképpen abbahagytam az írást. valami lóg a levegőben, Látomás
valamiféle elvárás, amikor lecsukom a szemhéjamat,
látom a vörös földkérget a hőtől vibráló levegőben,
poros ökrök hatalmas kerekű faszekeret húznak,
Manali kihűlt keréknyomaiban futok hasissal töltött
hátizsákkal, a párolgó dzsungellel benőtt hegyre
egy fegyverrel csordultig megrakott dzsip mászik
fel keservesen, amit közömbösen nézelődő malagaszik vezetnek,
azok a fekete bőrű kínaiak.
éjszaka török furulya és dobok lármájára ébredek
csendben a plafont bámulom, mintha el kellene mennem valahová,
mintha meg kellene halnom az AIDS-től, mintha eddig csak
iszkoltam volna, most meg leültem, mint a korom.
Sipos Tamás
fordítása
A fordító köszönetet mond Kuba Wysockinak a segítségért.
