Bruno Galluccio

[nincs emberi jelenlét]

nincs emberi jelenlét
csak az emlékezet lapszéle
verdes a bordák szegletén
a kimerült tél győzelmeit számlálja
a szín első feltűnését számolja évek óta
kezdet és múlt idejű igenév mikor
az elengedett mozdulat ismét
feltűnik nyújtózva és köszön

az aki a lányom lehetett volna
most épp fut és hív engem
még habozik hogy létezzen-e

Kerber Balázs

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.