A 3-as busz

Hát így élünk,
sáljainkba és másnaposságunkba burkolózva,
megvédenek minket
minden bajtól,
udvart építek magam körül aranyból, félelmekből,
kenyérből és kolbászból, szégyenből.
Hát így élünk –
ne gyere ide
és ne kérjél.
Hát így élünk,
ülünk a szép fenekünkön –
adja át helyét az a férfi, hiszen ez a dolga.
Nem adom át, fáradt vagyok, vajon ez a kurva tudja-e,
hogy milyen egész éjszaka dolgozni és aztán megint
nem kapni, nem kapni, köpni rá,
nem kellett volna csinálnia, ha nem tud autót venni,
ha köpködni kell ebben a büdös csónakban,
ami a vak
sötétségbe úszik.
Hát így élünk,
nem engedjük át a helyünket, nem mosolygunk, nem köszönünk,
félünk, hogy elveszik tőlünk, szemmel vernek, nem érnek oda,
fogukkal kitépik az utolsó falatot,
ötven kiló plusz, de a mérgelődéstől
inkább csak ülök és nem látok semmit,
Istenem, minden tele van itt nyomorékokkal,
de én nem is látom,
a fákat nézem,
mondogatom a mantrát és a magasabb rendű dolgokra gondolok,
csak sikerülne, csak sikerülne,
ha rám mosolyogna a szerencse,
egy pénzes vő egy BMW kulcsával.
Hát így élünk,
semmit nem látunk,
egy kisgyerek nevet,
nem hallom, nem hallom,
egy résen betör a napfény,
fogj egy rongyot, tömd be azt a lyukat,
kimegy a meleg, és akkor mi lesz?!
A rohadt kormány nem ad enni,
nem hagy mosolyogni és méltón,
büszkén embernek lenni,
nem hagy felállni,
nem hagyja, hogy átadjam a helyem
a lánynak, aki szülni fog holnap.

Ő mosolyog.
Még van reményünk.

fordítása

A szerző a Szépírók Társasága által rendezett Baltic Poetry Festival / Balti Költészeti Fesztivál résztvevője.

 

“Tapasztalásokat gyűjtök / mint vízpartra sereglő sirályhad.” – az indiai Sonnet Mondal verse Nagy Hajnal Csilla fordításában.

“ezek a mai fiatalok / mondja a szomszéd a negyedikről / szétcigarettázott hangon krákog / majd kipöcköli a csikket / a fűbe / és herákol egy hatalmasat” – A román Alexandru Valkulovski verse Lövétei Lázár László fordításában.

“az új hajójában ül, dagadnak a vitorlák, / ő pedig betérne a kikötőbe a lányért.” – Az amerikai Raymond Carver újabb verse Berta Ádám fordításában.

“Eső hullik a halottak tágra nyílt szemébe / Újra és újra azzal a fölösleges hanggal” – az idén elhunyt amerikai költő, W. S. Merwin háborús verse Vajna Ádám fordításában.

“még most is rendesen játszik, csak kicselezik minden / meccs alatt, de semmi, nem nagy ügy – rendes edző” – az ukrán Szerhij Zsadan újabb verse a Versumon, a fordító: Vonnák Diána.

“El akartad mesélni, hogy bulit / rendeztél. És hiányoztam. / Olyan volt, mint régen, mondtad, / és nevettél.” Egy újabb Raymond Carver-vers Berta Ádám fordításában.

“Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak.” Mário de Andrade, a nagyhatású brazil avant-garde költő szövegét Mohácsi Árpád fordította

“és talán / egy éjjel, / álmatlanul forgolódva / hallgatod majd, / nem omlik-e rád a hegy” – a norvég költészet nagy klasszikusának, Olav H. Haugének verse Veress Dávid újrafordításban az Észak folyóirattal közös rovatunkban.

“lövések / barikádok / égő abroncsok / fejek tengere / háttérben a Hotel Ukrajnával / időről időre / beszédek / amiket fogkrém- / reklámok szakítanak meg” – A lengyel Bohdan Zadura ukrán menekültekről szóló verse Sipos Tamás fordításában.

“Az égbolt elcsendesedik. / A hold jeges hajóorral halad. / Ezek a vonyító kutyák, / mit keresnek?” – a svéd Werner Aspenström újabb verse Ferencz Mónika fordításában.

“A házasság nem / ház, még csak nem is sátor, / annál régebbi és hidegebb is” – A kanadai Margaret Atwood verse Rév Tamás fordításában.

“Éjjel, kezembe teszi a gyógyszert, / megérint, de sose néz a szemembe.” A kenyai-brit Warsan Shire verse Honéczy Zoárd fordításában.

“a bibliás hajléktalan / két napig sztár volt / a közösségi médiában / aztán / mindenki / megfeledkezett róla” – a moldáviai Alexandru Vakulovski verse Lövétei Lázár László fordításában.

“Vannak dolgok, amelyek évekig / üres házak pora alatt maradnak, / csak a szépség az, ami végül ellenáll” – az olasz Isabella Leardini verse Kerber Balázs fordításában.