“Nyárfák. / Esős napok, magas vízállás. / A leveleket végül a földbe kalapálják.” – az amerikai Raymond Carver verse Berta Ádám fordításában.

“kint a kutyák vonítottak, frissen nyírt / nyakszőrzetem égnek állt / és a farkas rántott egyet bennem a láncán.” – Jan Wagner verse Raffo Kamilla fordításában.

“Hol vagy ilyenkor hontalan szív?” – a pár éve elhunyt John Ashbery verse Závada Péter értő fordításában

“Hallottuk a dorpati templomok harangját / vonyítás felelt rá izgatottan, egy alacsonyan / szálló repülő felfedezett minket / A kézfejemet lövedék súrolta” – Ivan Wernisch verse Vörös István fordításában.

Nyárfák

Képzelj el egy fiatalembert, egy szál magában.
Abban a pillanatban, ahogy pár esőcsepp végigfutott az ablakán,
máris írogatni kezdett.
A bérleményében egerek voltak a lakótársai.
Imádtam a bátorságát.

Valaki más pár lakással odébb
egész nap Segovia-lemezeket hallgatott.
Egyáltalán ki se jött a szobájából, és senki sem hibáztathatja.
Éjjel hallja, hogy kattog a másik
írógépe, és ez megnyugtatja.

Irodalom és zene.
Spanyol lovasokról
és udvarokról álmodik mindenki.
Felvonulásokról. Ünnepélyről és
tündöklésről.

Nyárfák.
Esős napok, magas vízállás.
A leveleket végül a földbe kalapálják.
A szívemben ez a földdarab az,
amelyet a vihar megvilágít.

fordítása

“kint a kutyák vonítottak, frissen nyírt / nyakszőrzetem égnek állt / és a farkas rántott egyet bennem a láncán.” – Jan Wagner verse Raffo Kamilla fordításában.

“Hol vagy ilyenkor hontalan szív?” – a pár éve elhunyt John Ashbery verse Závada Péter értő fordításában

“Hallottuk a dorpati templomok harangját / vonyítás felelt rá izgatottan, egy alacsonyan / szálló repülő felfedezett minket / A kézfejemet lövedék súrolta” – Ivan Wernisch verse Vörös István fordításában.

“ablakok városa ez/ az eső-varrta város/ a folyók ujja/ mint a kényszerzubbony/ szoros csomóba kötve” – az ukrán Ljuba Jakimcsuk verse Vonnák Diána fordításában

“Azt gondoltam, hogy a tájnak / mondanivalója van számunkra,” – Az amerikai Don Thompson verse Unoka Mihály fordításában.

“Hallgatom az ökörszem énekét ahogy az eső eláll / És üdvözlök valamit amit nem ismerek” – A nemrég elhunyt amerikai W. S. Merwin verse Sipos Tamás fordításában.

“Valaki közel hajolt az arcomhoz és eldeformálta. / A tükör eltört. Most fájdalom vagyok” – a portugál Luís Quintais verse Urbán Bálint fordításában

“ha kipucoltam lábbelim / nekem szól az újabb come in” – Ernst Jandl verse Schelhammer Zsófia fordításában

“Négyen valahogy még talpon bírtak maradni, / a halottakat a barakk mögé cibálták, / csak egy kicsit odébb az élőktől / Feküdtem a szabad ég alatt” – a cseh Ivan Wernisch verse Vörös István fordításában.

“Sem emberre, sem állatra nem lőttem, nem vetettem meg a Szerelmet.” – Jacek Podsiadło szerelmes verse Sipos Tamás fordításában.

“Járni a várost mint egy sámán / aki nem tudott esőt csinálni // Egy számkivetett és egy zsiráf”. A fiatal ukrán költő, Leszik Panaszjuk posztapokaliptikus verse Vonnák Diána fordításában.

“Február, kétségbeesés hónapja, / szőrös a szíved.” Margaret Atwood télűző verse Mohácsi Balázs fordításában.

“portyázni hív egy nyúl nyújtotta kéj, / közben reccsen a fagy és üvölt a szél” – Herman Hesse

“Nincs vereség, ami pusztán vereségből állna – mert / a világ tereiről, amiket megnyit / korábban / sejtelmünk sem lehetett.” – az amerikai klasszikus William Carlos Williams verse Krusovszky Dénes fordításában.

“A meztelen ég alatt sosonok, tarahumarák, / ainuk és tuaregek táborának zord karikatúrája.” – A lengyel Jacek Podsiadło verse Sipos Tamás fordításában.

“Az esőt / hallgatod, // ahogy egy hipochonder / hallgatja / a lélegzetét” – a fiatal norvég költő Casper André Lugg verse Vajna Ádám fordításában.

“hogy nem mentünk tönkre, / egy testrészednek köszönhető”. – Az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“A csillagokat mind felégettem, most minden éjszaka / fekete” – A német-svájci Nora Gomringer verse Tóth Kinga fordításában.