“Egykor úgy illatozott a hajam, mint egy erdő, / ma azt akarom, / hogy olyan szaga legyen / mint a fűrészpornak.” – Arvis Viguls verse Krusovszky Dénes fordításában.

“De simogatásaik üzletszerűek maradnak,/ mindig olyanok, akár egy adásvétel.” – Arvis Viguls verse Krusovszky Dénes fordításában.

“Egy ló korát a fogai alapján lehet megmondani, / a fájdalom korát – a forradásokról.” – A lett Arvis Viguls versét Krusovszky Dénes fordította.

“És mindennek a mélyén ott van / a főizom — a szív –, / ez az ökölnyi atléta, / ez a zsebméretű konditerem” – A lett Arvis Viguls verse Mohácsi Balázs fordításában.

A fodrásznál

„Egészen rövidre,” válaszoltam.

„Ennyire,” mutatta,
húsos ujjai közé fogva egy tincsemet.

„Nem fogod megbánni később?” kérdezte érdeklődve.

Nekem is hosszabb hajam volt.
A fodrásznőnek vissza kellett
tartania a könnyeit, amikor levágta.
Nem, ma semmit sem fogok megbánni.
Ma eljött a törlesztés napja.

Régen olyan hosszú
volt a hajam, akár egy penge.
Most rövidet akarok,
mint a levágott fű sikolya,
rövidet, akár a pulzus.

Egykor úgy illatozott a hajam, mint egy erdő,
ma azt akarom,
hogy olyan szaga legyen
mint a fűrészpornak.

Csak ketten vagyunk a fodrászatban,
ami ettől hirtelen növekeni kezd.

Tágul a tér.

Némán ülök
gondoskodása középpontjában.
Egy szót sem szólok többé.
És végül ezért
a csöndért is fizetni fogok.

Arra gondolok,
vajon a feleségem féltékeny lenne-e,
ha látná,
ahogy ez az ismeretlen nő
a frizurámon dolgozik
ollóival és fésűivel,
ujjaival beletúr a hajamba,
és finoman nyögdécsel
ahogy lépked a fodrászszék körül.

Amikor a borotvát használja,
érzem leheletét a nyakamon,
egy pehelybajszú profi
egy piaci hentes alkatával.

Minden erőfeszítése ellenére
csupán hús vagyok a számára,
egy gyapjas bárány,
egy páciens.

Amikor a végére érünk,
elfújja majd az apró, fekete szálakat egy hajszárítóval
a homlokomról, orromról, fülemről.

De miközben zselét masszíroz a hajamba,
egy rövid pillanatra mégis úgy érzem,
mintha a fia lennék –
egy kisfiú kék palástban,
amit végül leold rólam és kiráz,
megtörve a látomást.

„Mintha kicseréltek volna!”
mondja munkájára büszkén.

Igen, egészen más lettem –
arra az alakra hasonlítok,
akiről leemelték a nehéz koronát,
és most elindulhat
a hideg, esős utcán –
jogar vagy esernyő nélkül,
szabad, egyenlő, egy senki,
akár az összes többi ember.

fordítása

“De simogatásaik üzletszerűek maradnak,/ mindig olyanok, akár egy adásvétel.” – Arvis Viguls verse Krusovszky Dénes fordításában.

“Egy ló korát a fogai alapján lehet megmondani, / a fájdalom korát – a forradásokról.” – A lett Arvis Viguls versét Krusovszky Dénes fordította.

“És mindennek a mélyén ott van / a főizom — a szív –, / ez az ökölnyi atléta, / ez a zsebméretű konditerem” – A lett Arvis Viguls verse Mohácsi Balázs fordításában.

“volt egyszer hogy előbb fel kell ismerjenek a láthatóvá váláshoz” – Sandra Gugić a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a felolvasáson is elhangzott verse Zilahi Anna fordításában olvasható.

“…én a seggfehérítés királynőjének / öntudata én a társadalom csúcsa én a brutális pusztaság” – Sandra Gugić a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a felolvasáson is elhangzott verse Zilahi Anna fordításában olvasható.

“első felvonás első kép: könnyed nő teljesen automatizált / lehetőleg természetes állapotában…” – Sandra Gugić a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a felolvasáson is elhangzott verse Zilahi Anna fordításában olvasható.

“bugyiba csúszott a születési előjog” – Sandra Gugić a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a felolvasáson is elhangzott verse Zilahi Anna fordításában olvasható.

Planetárium ég a világ kedvesem a fák a folyóba merülnek elbújik a földbe az ember sötét odvakba, holtak közelébe a szó a szájba visszatér a gondolat kővé mered és mi, kedvesem, mindentől távol a planetáriumban merülünk álomba  

“A síkság nem végtelen, ez a derűs ég tanulsága: / a romentinoi hídtól kezdve, az Alpok és a Rosa, / mind a mítosz lehetőségét igazolják, / a gazdagságot, túl azon, ami mindennapi.”

“Távoli, üres városok / keresik bennem türelmetlenül az értelmet.” – Christiane Heidrich a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt.
A Kantarei-ciklus hatodik darabja Bordás Máté és Kállay Eszter tolmácsolásában olvasható.

“Egy felület / után kutatok, amit óvatosan odatarthatok neked, / akár egy sólymot, ami épp most / szállt a kezemre.” – Christiane Heidrich a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a Kantarei-ciklus ötödik darabja Bordás Máté és Kállay Eszter tolmácsolásában olvasható.

“a statisztikák, a tarkó óráról órára / változó pulzusa, a mohatakarók, nem menekülünk!” – Christiane Heidrich a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a Kantarei-ciklus negyedik darabja Bordás Máté és Kállay Eszter tolmácsolásában olvasható.

“A repülő tárgyak, a mélyen bennem lévő erdő, / egy kontextusba illeszkednek.” – Christiane Heidrich a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége volt, a Kantarei-ciklus harmadik darabja Bordás Máté és Kállay Eszter tolmácsolásában olvasható.

“elszenderedem a bárhová odaképzelhető fák között” – a Versum 2019-es lírafesztiváljának egyik vendége a német Christiane Heidrich volt, a Kantarei című ciklus második verse Bordás Máté és Kállay Eszter tolmácsolásában olvasható.

“De már nincs hely annak, ki / elvörösödik, ha sértik büszkeségét; / ez a magyarázkodások, az alibik kora” – a Versum Fesztivál egyik vendége az olasz Federico Italiano lesz, versét Kerber Balázs fordította.

“Belecsúszom az estébe, ami / annyira összetett, hogy darabokra szedhető” – a Versum Fesztivál egyik vendége a német Christiane Heidrich lesz, versét Bordás Máté és Kállay Eszter fordították.