A napok (The Days) Tíz éve ebben a percben lehet, hogy napfényben ült, Connecticutban, egy öreg székben; kint az utcán talán egy kocsi fékezett le; talán odafordult; talán viszketett a füle. Mivel szeptember volt, valószínűleg látta a leveleket egyesével hullani a juharfáról. Ha olvasott, most visszatért a könyvéhez, és talán a cserépben lévő rózsák illata… Read more »

A magány, melyhez ragaszkodsz, csak a csend / emberi használatra alkalmas alakja – A szerb Darko Daničić verse Fehér Illés fordításában.

“Telnek a hetek. Elteszem őket, / Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…” – Az amerikai Louise Glück verse Branczeiz Anna fordításában.

VETÍTŐ. “A témákat tekintve gyakoriak a diktatúrát kritizáló, a múlton és a homályos jövőn merengő versek, de a fennköltebb témákon túl költészetük tele van reménnyel és kísérletező kedvvel is.” Egy kisfilm a fehérorosz költészet helyzetéről, s hozzá Sipos Tamás kommentárja.

“Én az ég köldöke akarok lenni. / Légtölcsér és sötét verem / akarok lenni.” – A fehérorosz Viktar Zsibul verse Sipos Tamás fordításában.

A napok

(The Days)

Tíz éve ebben a percben lehet, hogy napfényben
ült, Connecticutban, egy öreg székben;
kint az utcán talán egy kocsi fékezett le;
talán odafordult; talán viszketett a füle.
Mivel szeptember volt, valószínűleg látta
a leveleket egyesével hullani a juharfáról.
Ha olvasott, most visszatért a könyvéhez,
és talán a cserépben lévő rózsák illata
keveredett a sajtos szendvics illatával
és a cigarettáéval,
amit az apja szívott, aki akkor még nem halt meg.

A nap pillanatai az óra
számlapjára zsugorodtak,
és a nap szorgalmasan újabb, majd
újabb nappá vált, és ma, amikor a keze elmozdul
a fülétől, ami még mindig viszket,
hogy aztán a térdén pihenjen meg,
rajta van az elmúlt tíz év nyoma. Hirtelen az jut eszébe,
hogy ezernyi nap fekszik egymáson
halomba rakva a föld alatt,
mint a levelek, vagy mint az összepréselt növényzet,
ami egymillió év alatt szénné válik.

Rohadnak a levelek, vagy elégnek a csatornában;
A reggeli bonyodalmai messze, halvány
fénysávokban oldódnak föl,
mégis tovább tűnődik azon,
hogy a múlt egy földalatti ország,
ahol a napok régi szokásaiknak élnek,
újra meg újra, halványan és kitartóan,
mint a cigarettafüst egy levegőtlen szobában.
Bárcsak turistaként odautazhatna
és lefotózhatná a megragadhatatlan napokat,
a napfényben, Connecticutban, egy öreg székben.

fordítása

A magány, melyhez ragaszkodsz, csak a csend / emberi használatra alkalmas alakja – A szerb Darko Daničić verse Fehér Illés fordításában.

“Telnek a hetek. Elteszem őket, / Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…” – Az amerikai Louise Glück verse Branczeiz Anna fordításában.

VETÍTŐ. “A témákat tekintve gyakoriak a diktatúrát kritizáló, a múlton és a homályos jövőn merengő versek, de a fennköltebb témákon túl költészetük tele van reménnyel és kísérletező kedvvel is.” Egy kisfilm a fehérorosz költészet helyzetéről, s hozzá Sipos Tamás kommentárja.

“Én az ég köldöke akarok lenni. / Légtölcsér és sötét verem / akarok lenni.” – A fehérorosz Viktar Zsibul verse Sipos Tamás fordításában.

“egy tökéletesen kerek, fehér kő, / baseballjátékosok apró ólomfigurái, egy kolomp”. Újabb vers a Versum Donald Hall-műhelyéből, ezúttal Bordás Orsolya fordításában.

“Úgy nézett engem, mintha egy üvegen, / vagy a levegőn, / vagy a semmin keresztül látna.” A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Lefekszem / s a nap csontjaimra folyik” – a román Ioan Moldovan verse Mihók Tamás fordításában.

“órák napok hetek hónapok hetek napok órák / az év kitartott központozás nélkül” – Donald Hall újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

“olyan hasonlók voltunk, olyan közömbösek / én és a többi tévedés és bukás” – a cseh Olga Pek verse Tóth Kinga fordításában

“Karjaim közt tartottalak: / az egész emberiséget egy dióban.” A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Ez a halál amúgy is olyan terület, ahová hitelkártyával nem érünk el, / a halál az olaj területe, hát mossa el minden bűnét az olaj.” Szerhij Zsadan verse halálról, kurvákról, oligarchákról és egy telefontöltőről Vonnák Diána fordításában.

“egy pilóta görcsös keze / kormányozta ide, / ahol még ember sem járt.” – Donald Hall, amerikai költő verse Bordás Máté fordításában.

“Ha már a kékeslila pulzárok az égen elcsendesedtek”. A román Ioan Moldovan verse Mihók Tamás fordításában.

“Egy nő holttestén növök fel, / csontjaira csavarodnak gyökereim”. A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“rugdosom a juharleveleket, / a vörös hetven árnyalatát, öregpapír- / sárgát; és nyárfalevelet, törékenyt és fakót”. A nemrég elhunyt Donald Hall nagy verse Mohácsi Balázs tolmácsolásában.

“azt álmodtam, hogy egy vörös tengerben úszom / és hogy apa egy átlátszó csónakban evez”. Teona Galgoțiu újabb verse Győrfi Kata magyar hangján.

“Habosra paskolták a tengert, / és nyomdokvizük fénylett utánuk.” Mark Strand nagyszabású verse Závada Péter fordításában.

“most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság / a vérem mindenből kihallható” A fiatal ukrán költő, Ljuba Jakimcsuk verse Vonnák Diána fordításában.

“Tudja, aki a gyönyörűt / imádja: / ez a bonyolult kegyelem / álmok garanciája.” Újabb Emily Dickinson-versek Halmai Tamás fordításában.

“Leültem vele a homokba és hagytam, hogy elragadjon az őrület.” A brazil Virna Teixeira újabb verse Urbán Bálint fordításában.