“Veled álmodtam, az a gondolat ébresztett, / hogy még vagy, mint ez az ablak”. A nemrégiben elhunyt portugál költő, Ana Luísa Amaral verse Urbán Bálint fordításában.

“Ha felmászol a tetőre egy lebombázott város főterén, látni fogsz engem és a népemet” – az ukrán-amerikai Ilya Kaminsky versét Száva Csanád fordította.

“a kérődző szájak és a testek / között szinte kézzel foghatóan / hirtelen kirajzolódik a vonuló állatok  / csalóka fényében minden, ami hiányzik.” – Monika Rinck verse András Orsolya fordításában.

“vágyni fájni félni sírni felejteni lélegezni / mozdulatlanul feküdni pontosan ütni / kérlelhetetlenül gyűlölni / ez mind ránk marad / élőkre”. Az ukrán Irina Suvalova verse Vonnák Diána fordításában.

“Bárcsak mondhatnám, ez azt jelenti,/ szeretlek, a foltos fehér pamutpóló,/ a könnyek, az asztalomon gyűlő pisztácia-/ és narancshéj, de ez mégis valami más.” – az idei Poet Laureate Ada Limón verse Ferencz Mónika fordításában

Hangok

Örök ez a pillanat, a tiszta nap,
a vízfestékkel megrajzolt házak színei,
az ereszkedő barna és vörös,
az őszinte üveggel ragyogó ablakok.
Ez az eltűnt pillanat, ami ahogy papírt ért a tollam,
már nincs többé: mert örök

Veled álmodtam, az a gondolat ébresztett,
hogy még vagy, mint ez az ablak, 
ahogy a test meghajlik a forró és fürge szélnek,
de minden olyan zavaros, mint az álmok

Most, ebben a pillanatban, felidézem
érzeted, érintésed. 
Nem látom álomképem körvonalát,
nem tudom, hogy ház volt, vagy csak levegő.
Csak te vagy a tiszta emlék,
a mindent beborító, ami kéket és napfényt hozott
erre, a házakhoz hasonlóan vonalzóval megrajzolt térre,
ahol ülök

És most elsétálsz mellettem,
és megsokszorozódsz a teret beterítő
asztalokon és székeken,
és látlak az előttem felmeredő üvegben,
valódibb vagy, mint ez a pillanat, és ha Bruegel látna,
most megfestene, pontosan úgy, ahogy vagy.
És közelebb lennél ahhoz, ami örök

(Én, aki nem ismerek mást, csak az illanó felragyogását,
szavakat adnék neked –)

 

fordítása

“Ha felmászol a tetőre egy lebombázott város főterén, látni fogsz engem és a népemet” – az ukrán-amerikai Ilya Kaminsky versét Száva Csanád fordította.

“a kérődző szájak és a testek / között szinte kézzel foghatóan / hirtelen kirajzolódik a vonuló állatok  / csalóka fényében minden, ami hiányzik.” – Monika Rinck verse András Orsolya fordításában.

“vágyni fájni félni sírni felejteni lélegezni / mozdulatlanul feküdni pontosan ütni / kérlelhetetlenül gyűlölni / ez mind ránk marad / élőkre”. Az ukrán Irina Suvalova verse Vonnák Diána fordításában.

“Bárcsak mondhatnám, ez azt jelenti,/ szeretlek, a foltos fehér pamutpóló,/ a könnyek, az asztalomon gyűlő pisztácia-/ és narancshéj, de ez mégis valami más.” – az idei Poet Laureate Ada Limón verse Ferencz Mónika fordításában

“na és mi van a nyelvünkkel/ hogy nincs szavunk az érzéseinket leírni/ csak a krízis és a szerelem maradnak/ antonimáknak” – az ukrán Ljuba Jakimcsuk verse Vonnák Diána fordításában.

“Nem hallottam még ilyet. Egy férfi / le akarja lőni a feleségét. A saját feleségét.” Az amerikai B. H. Fairchild verse Pál Sándor Attila fordításában.

“A föld, amin a labda pattog, / Egy másik pattogó labda. // A pörgő, örvénylő világ / Senkit sem boldogít.” – az amerikai Delmore Schwartz verse Bordás Máté fordításában.

“képtelenek vagyunk a házban aludni / letesszük a gyékényt a szabad ég alá / és elterülünk a halottaink mellé” – Marius Aldea, román költő verse Gothár Tamás fordításában.

“A nap átüti a bajor fák koronáját, és a nap / lágyan földet ér a harmatos zöld földön. Aztán a nőket / Gidának kezdik hívni, a nők azt kezdik mondogatni, / Bambi, ó, Bambi. És nyitva szájuk, és úgy / tágulnak, ahogy tavaszi zöldbe hatalmasat harapó szájak.” – Patricia Lockwood verse Mohácsi Balázs fordításában.

“olvadjatok testek olvadjatok össze / adjatok / jómódot/szabadságot /amit nem vehet el semmilyen kongresszus” – az amerikai Wanda Coleman verse Beke D. Sára fordításában.

“Pillantásod legérzékenyebb sarkában ülök / Mozdulatlan szempillák meredt csendje alatt” – a chilei Vicente Huidobro Altazor című avantgárd költeményéből a második ének egy újabb részletét Szolcsányi Ákos fordításában közöljük

“Túlél talán a gondolat egymaga úgy is, / hogy nincs, aki gondoljon” – két vers a Nobel-díjas olasz költőtől, Eugenio Montaletól Babiczky Tibor fordításában.

“Takarják el a szemüket. / Ugorjanak ki a gépből. / Pilóta nincsen.” – a világhírű zenész és médiaművész Laurie Anderson két dalszövege Purosz Leonidasz fordításában az éppen 40 éves Big Science-albumról.

“a fény folyt a réten. / a fekete megszentelődött és macskák születtek belőle.” – az olasz Francesca Genti verse Friedl Viki fordításában.