“Szavakon kapaszkodik / felfelé, megpróbál // kibillenni, hintázni, / vakmerő lenni, félni.” – a német Hans Magnus Enzensberger verse Bordás Máté fordításában.

“Ahogy telik az idő, a kard hozzánő a jobb kezemhez, / a pajzs a balhoz, már saját testemként kezdem érezni őket” – a tavaly elhunyt fehérorosz költő, Alesz Razanau verse Sipos Tamás fordításában.

“Két ornitológus, ha észreveszi egymást, az egyikük egy számot fog mondani. Ez lehet egy magasabb szám, mondjuk 267, vagy egy valamivel alacsonyabb szám, például 113” – a dán Morten Søndergaard verse madarakról, ornitológusokról és egy északkelet-lappföldi túrakunyhóról Vajna Ádám fordításában.

Akik elborzadnak az erőszakon, nem hajlandók elismerni, hogy már / megtapasztalták, már elkövették. / Akik az „egyéni megoldás”, a / „privát odüsszeia”, / a „személyes fejlődés” karjaiban fekszenek, / mind közül a legkonformistábbak, / mert a szenvedést elismerni  / a szabadság megteremtésének a kezdete.

“arany felhő öröme / Csepereg alá fürge, barátságos hangokkal. / Testvér! nem ismerem magam, nem ismerem többé az embereket” – Friedrich Hölderlin verse Imre Ábris fordításában.

Az új ember
(Der Neue Mensch)

Ez az új ember
idegennek tűnik.

Kellemes
ez a különbözőség.

“Akár az apja.”
Remélhetőleg nem.

Keményen dolgozik,
zajt csapva.

Rá nem jövünk,
mit akarhat.

Lélegzik, emészt,
mászik, jajgat.

Tétovázva veszi észre
a kettősséget.

Szavakon kapaszkodik
felfelé, megpróbál

kibillenni, hintázni,
vakmerő lenni, félni.

Egy nap elképedünk,
hogy ravaszabb nálunk.

Majd, miközben mi
lassan meghalunk,

ő feltartóztathatatlanul, egyre
inkább hozzánk hasonlóvá válik.

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.

“Ahogy telik az idő, a kard hozzánő a jobb kezemhez, / a pajzs a balhoz, már saját testemként kezdem érezni őket” – a tavaly elhunyt fehérorosz költő, Alesz Razanau verse Sipos Tamás fordításában.

“Két ornitológus, ha észreveszi egymást, az egyikük egy számot fog mondani. Ez lehet egy magasabb szám, mondjuk 267, vagy egy valamivel alacsonyabb szám, például 113” – a dán Morten Søndergaard verse madarakról, ornitológusokról és egy északkelet-lappföldi túrakunyhóról Vajna Ádám fordításában.

Akik elborzadnak az erőszakon, nem hajlandók elismerni, hogy már / megtapasztalták, már elkövették. / Akik az „egyéni megoldás”, a / „privát odüsszeia”, / a „személyes fejlődés” karjaiban fekszenek, / mind közül a legkonformistábbak, / mert a szenvedést elismerni  / a szabadság megteremtésének a kezdete.

“arany felhő öröme / Csepereg alá fürge, barátságos hangokkal. / Testvér! nem ismerem magam, nem ismerem többé az embereket” – Friedrich Hölderlin verse Imre Ábris fordításában.

“tegnap, ahogy Németország fölött repültem, / arra gondoltam, hogy Te láttad föntről / a krematóriumok fölszálló füstjét / & nem úgy tűnt mintha törődnél vele / mondjuk jobban, mint valami grillek füstjével” – a román Radu Vancu istenes verse Száva Csanád fordításában.

“mert a börtön biztonságosabb / mint egy lángoló város / és egyetlen börtönőr éjszaka / jobb / mint egy férfiakkal zsúfolt kamion / ahol mindenki az apádra hasonlít” – Warsan Shire verse Tóth Réka Ágnes fordításában.

“A vére friss volt mint a víz / Gyönyörű nők hajából / Font biztonsági övet”. Frank Lima verse O’Harához Gerevich András fordításában.

“felnézek a plafonra és arra gondolok vajon mennyibe kerül / felszerelni egy akasztót, / ami kibír 60 kilót, / az iphone felvillan” – a norvég Ida Lórien Ringdal verse Gógl Réka fordításában.

“Lehet, hogy Isten azért próbált meg szemetessé változtatni, / hogy a kukásautó hidraulikus karjával fölemeljen, / és üresre döngöljön.” A nemrég elhunyt Dean Young verse Závada Péter fordításában.

“bármelyik motorblokk tudja, hogy szétesik minden, / moslék lesz az agy többszintes nyilvántartása, / nincs szobor, mely az esőben idővel szét ne mállna, / a kontinensek darabokban, és romhalmaz a birodalom”. A nemrég elhunyt Dean Young verse Mohácsi Balázs fordításában.

“A kék pirula a kedvencem. / Épp, mint a kardvirágnak, valódi szirmai / láthatatlanok. / A többi: áldott.” A napokban elhunyt Dean Young verse Závada Péter fordításában.

“Nem akarom tudni, milyen egy rózsán meghalni, / párák és illatok közé merülve, / kapaszkodva, / nyáron meghalni, amikor minden fölkel”. A napokban elhunyt Dean Youngra Simon Márton fordításával emlékezünk.

“Hányszor álltam neki egy versnek / anélkül, hogy tudtam volna, melyek lesznek / a fő szólamai. Majd kiderül.” – Robert Bly verse Mohácsi Balázs fordításában.

“fejedben / keresztül-kasul vonulnak az ünnepi menetek / korhű viseletben és felcsengettyűzött lovakkal” – a német Monika Rinck verse András Orsolya fordításában.

“Veled álmodtam, az a gondolat ébresztett, / hogy még vagy, mint ez az ablak”. A nemrégiben elhunyt portugál költő, Ana Luísa Amaral verse Urbán Bálint fordításában.

“Ha felmászol a tetőre egy lebombázott város főterén, látni fogsz engem és a népemet” – az ukrán-amerikai Ilya Kaminsky versét Száva Csanád fordította.

“a kérődző szájak és a testek / között szinte kézzel foghatóan / hirtelen kirajzolódik a vonuló állatok  / csalóka fényében minden, ami hiányzik.” – Monika Rinck verse András Orsolya fordításában.

“vágyni fájni félni sírni felejteni lélegezni / mozdulatlanul feküdni pontosan ütni / kérlelhetetlenül gyűlölni / ez mind ránk marad / élőkre”. Az ukrán Irina Suvalova verse Vonnák Diána fordításában.

“Bárcsak mondhatnám, ez azt jelenti,/ szeretlek, a foltos fehér pamutpóló,/ a könnyek, az asztalomon gyűlő pisztácia-/ és narancshéj, de ez mégis valami más.” – az idei Poet Laureate Ada Limón verse Ferencz Mónika fordításában