“Varázsvesszővel töltött órák/amikor hanglemezeket nézegetsz/Vinicio és Nadine/kis boltjában” – az olasz Stefano Carrai újabb verse Szokács Kinga fordításában.

“Mint aki hűségeskü / nélkül megy háborúba, / rettegtem / mindenkitől.” – Az amerikai Franz Wright verse Rév Tamás fordításában.

“De köztem és közted (mondják) / mindig ott lesz Európa vagy a Vörös-tenger.” – A román Mariana Marin verse Demény Péter fordításában.

*** (Jó estét, a nevem Mickiewicz…)

Jó estét, a nevem Mickiewicz, fehérorosz vagyok.
Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara                               Költő
majd minden a feje tetejére állt körülöttem, a feleségemhez                     Férj, Feleség
bútorként kezdtem el közeledni. hirtelen                                                        Idealista,
arra gondoltam, hogy eggyé válok                                                                   Vezér, Büszkeség
a párizsi Concorde teret “Podhale” sportcipőben
összelépkedő primitív tömeggel. a büszkeségem elárult és kigúnyolt.     
hirtelen arra gondoltam, hogy eggyé válok
a Világegyetem kozmikus hangjával, a szellemi aktussal,
a megvalósult szentséggel. megszállott paranoiások
misztikus káplárja lettem, akik hatfrankos
műanyag borosüvegek fölött virrasztják át az éjszakát
mielőtt reggel hatra dolgozni mennek feketén egy építkezésre

voltaképpen abbahagytam az írást, időnként Lengyelországról               Irodalmár, Haza
regélek, meghatom a közönséget, amiért pénzt kapok,                             Költő
voltaképpen abbahagytam az írást. valami lóg a levegőben,                     Látomás
valamiféle elvárás, amikor lecsukom a szemhéjamat,
látom a vörös földkérget a hőtől vibráló levegőben,
poros ökrök hatalmas kerekű faszekeret húznak,
Manali kihűlt keréknyomaiban futok hasissal töltött
hátizsákkal, a párolgó dzsungellel benőtt hegyre
egy fegyverrel csordultig megrakott dzsip mászik
fel keservesen, amit közömbösen nézelődő malagaszik vezetnek,
azok a fekete bőrű kínaiak.

éjszaka török furulya és dobok lármájára ébredek
csendben a plafont bámulom, mintha el kellene mennem valahová,
mintha meg kellene halnom az AIDS-től, mintha eddig csak
iszkoltam volna, most meg leültem, mint a korom.

fordítása


A fordító köszönetet mond Kuba Wysockinak a segítségért.

“Varázsvesszővel töltött órák/amikor hanglemezeket nézegetsz/Vinicio és Nadine/kis boltjában” – az olasz Stefano Carrai újabb verse Szokács Kinga fordításában.

“Mint aki hűségeskü / nélkül megy háborúba, / rettegtem / mindenkitől.” – Az amerikai Franz Wright verse Rév Tamás fordításában.

“De köztem és közted (mondják) / mindig ott lesz Európa vagy a Vörös-tenger.” – A román Mariana Marin verse Demény Péter fordításában.

“A teste könyörgött a születésért, hogy mutassak neki utat, / adjak neki helyet a világban” – A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.

“Ó, Uram, / ha egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék”. Ilyen békésen kezdi elégiáját Mariana Marin, aztán “megostromolja a világot”. Magyar hangja Demény Péter.

“Gus megállt és figyelt: egy nő hosszú, meztelen lábai / a temető szélén széttárva, egy férfi teste / zihál közöttük.” – Donald Hall verse Bordás Orsolya fordításában.

“ritkás levegőből tornyosul / fölém a hajdani tenger / súlya csontjaimat torzítja / szent jakab kagylójává vájja / lapockacsontom” – a svájci Franz Dodel versét Székely Örs fordította.

“Semmi sincs úgy / Magába zárva az Univerzumban, mint a kavics. / Fekete álomra született.” – Ted Hughes verse Závada Péter fordításában.

“a habok és a hullámok / megszilárdulnak utánunk / csikorognak alattunk / kristályos nyomaik” – A mai ökovers szerzője Sacha Kokot, fordítója Bordás Máté.

“A medve egy kút / Túl mély hogy csilloghasson / Kiáltásod / Még most is emészti.” – Ted Hughes újabb verse az ökopoétikai blokkban Závada Péter fordításában.

“Szerveid az államot tükrözik (és viszont) / meg az álmot” – Az ökopoétikai/antropocén blokk következő darabja a német Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában.

“Olyan helyekről álmodom, ahol őseink letelepedtek, / fényes vízmosásokról, / illatuk, mint a villám érintette föld.” – A mai ökovers szerzője a román Andrei Doboș. Magyar hangja: Mihók Tamás.