“Szerveid az államot tükrözik (és viszont) / meg az álmot” – Az ökopoétikai/antropocén blokk következő darabja a német Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában.

“Olyan helyekről álmodom, ahol őseink letelepedtek, / fényes vízmosásokról, / illatuk, mint a villám érintette föld.” – A mai ökovers szerzője a román Andrei Doboș. Magyar hangja: Mihók Tamás.

A következő áttörés az emberiség történelmében

öröm a TV-ben
új szót sajátítottunk el: bozon
élőben tájékoztatnak arról
amit látunk
egyáltalán nem rémítenek meg minket a fekete lyukak
(What if darkness became unhinged right now?*
ez Ashbery, de valami másról)
mert valójában tizenegy dimenzió van

a világegyetem pedig egy gigantikus szerv
és hogyan lehet folyamatosan megénekelni
erről Coleridge írt „Az eolhárfában”
és Wordsworth „Az előszóban” bár igaz
egyikük sem hallott a szuperhúrelméletről

közel, egyre közelebb
meleg, egyre melegebb
az angyali hangfrekvenciáról feltett
kérdés bizonyos értelemben szintén a régi
teleológiai történetek remake-je
az idő ünnepi sűrűsödéséről van szó
hogy mindenki egy pillanatra ugyanabba az irányba nézzen

és mi ezt tesszük
a kialudt fénynél
amikor körülvesz minket a morajlással és remegéssel
teli szürkeség

fordítása


* És ha a sötétség éppen most tébolyodott meg? (részlet John Ashbery O Fortuna c. verséből)

Az eredeti szöveg itt olvasható.

“Szerveid az államot tükrözik (és viszont) / meg az álmot” – Az ökopoétikai/antropocén blokk következő darabja a német Steffen Popp verse Nemes Z. Márió fordításában.

“Olyan helyekről álmodom, ahol őseink letelepedtek, / fényes vízmosásokról, / illatuk, mint a villám érintette föld.” – A mai ökovers szerzője a román Andrei Doboș. Magyar hangja: Mihók Tamás.

“áttáncolnak az ősi Föld-drámán, / Melyben ők alakítják már a kezdetektől / Az uralkodóházat. / A legfennköltebb, legsikamlósabb / Szenvedélyeket” – Ted Hughes bálnái körbeússzák a bolygót Mohácsi Balázs fordításában.

“Az évszakok közti átmenet nagyon hasonlít / egy önálló évszakra.” – A mai ökoversünk szerzője a román Moni Stănilă Mihók Tamás fordításában.

A szennyvíztisztító telepek anyai dorombolása: reflexió az ökoirodalomról Mintha alapvetően traumatizált helyzetben lennénk, az anyatermészetből való kiszakadás az anya árnyéka nélkül éppoly feszélyező, akár a szeparációs szorongás. Az objektív Föld többé már nem objektív, a látszólagos hierarchia megszűnt, a szubjektum alárendeltségén osztozik mind a bolygó, mind az ember. Ez a mi szeparációs szorongásunk. Mímeljük a… Read more »

“És kinek a parancsára / válogattak tapogatózó ujjak / az állatok között” – Ian McCallum Sandburg-ihlette verse Kensell Zsuzsanna fordításában.

“Van bennem egy farkas … agyarak a feltépett sebekre szegezve …. vörös nyelv a nyers húsra … és a forró vér lefetyelése” – Carl Sandburg versével folytatjuk az ökopoétikai-antropocén összeállításunkat. A fordító: Kensell Zsuzsanna.

“a fagy borotvája a folyó sötét bőrét egyengeti” – a lengyel Julia Fiedorczuk versével folytatódik az ökopoétikai-antropocén összeállítás a Versumon. A fordító: Sipos Tamás.

“Le kell szögeznünk, hogy nem áll túl jól “kicsiny kék oázisunk” jövője, ha már tényleg csak a költők haragja és törődése rázhat fel minket, amikor a világ legnagyobb országai sorra mondják fel a globális klímaegyezményeket (vagy egyáltalán nem is hajlandók aláírni őket).” – Sipos Tamás ajánlója Ian McCallum Nature and Poetry: Voice For The Voiceless (Költészet és természet: hangot a hangtalanoknak) című TEDx előadása elé.

“a kertben / nincs fészer ahol az apa óvatosan / katonákat farag késével / és ha a felhők közül mennydörgés hallatszik / felállítja seregét és álmodozik.” – a német David Krause verse Bordás Máté fordításában

“emlékezz, milyen / nehéz volt, mint egy fából készült csónak / a megbízhatatlan hullám és szikla között, vagy / olyan nehéz, mint a megérkezés.” Carl Phillips verse Ferencz Mónika fordításában.

“Vattasűrűségű itt a csend, rácsok az ablakon, félig kihalt utcák, ahol madarak találkoznak titokban” – az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.

“És mindent körülleng / valami sejtelmes erő, / valami gyötrelmes és furcsa, / a honi levegő.” Umberto Saba verse Halasi Zoltán fordításában.

“egyszerűen felejcsetek el / és akkor ennyi volt és nem kell majd / miattam idegeskeggyetek” – A lengyel Przemysław Witkowski verse Kellermann Viktória és Lesi Zoltán fordításában.

“Láttam arcomat / tükröződni egy evőkanálban” – A norvég modernizmus atyjának , Paal Brekkének verse Vajna Ádám fordításában.