“nem volt bátorságom / azt mondani hogy itt akarok maradni / magam mögött hagyni Lengyelországot / másokra hagyni a megváltásáról / szőtt álmokat” – A lengyel Antoni Pawlak verse Sipos Tamás fordításában.

“A delfinek elalszanak, és közben lemerülnek a tenger fenekére.” – Az argentin Silvina Ocampo verse Izsó Zita fordításában

“a szobát fürkészem, mintha először néznék itt körül, / egy madár szemével. Minden ugyanolyan.” – Az amerikai Dorianne Laux tavaszváró verse Rév Tamás fordításában.

“én magamban apró felkeléseket forraltam és a törpeszerű paratölgyeket figyeltem” – Rosanna Warren verse Rácz Júlia fordításában

Lassan mindenki visszatér
(Powoli wszyscy wracają) 

néhány éve Párizsban a legolcsóbb
borokat ittuk ünnepélyesen megtartottuk
a beszélgetés utolsó
misztériumait ez reggel volt huszonnégy órával
a sikertelen öngyilkossági kísérleted után Antek – kiabáltál
a telefonba – gyere ide meghalok
(ekkor még nem haltál meg)

tehát ez reggel történt
mikor felszabadul a nap 
első sugarain és a boron átszűrődő
szavak üteme mikor a szavakat
szabadabban ejtik ki

az ablakban ültél mely mögött éppen álmából
ébredt fel a kommunista szakszervezetek központjának épülete
azt mondtad hogyha önmagad akarsz lenni hogyha
meg akarsz írni még néhány versszakot akkor
Lengyelországban kell lenned
és fontos hogy az Łódź Varsó
vagy Gdańsk legyen – egykori szerelmek
és barátságok városai

hallgattam ezeket a szavakat
ajkadról úgy ittam őket mint a maradék bort
az üvegből és nem volt bátorságom
azt mondani hogy itt akarok maradni
magam mögött hagyni Lengyelországot
másokra hagyni a megváltásáról
szőtt álmokat hátrahagyni nőket reggeleket
és estéket elmerülni egy idegen nyelv szakadékaiban
nem tudván hogy mit jelentenek a szavak
amiket egy nő az élvezet pillanatában kiált
hogy mit jelentenek a szavak amiket
egy fájdalmas tekintetű férfi mond ki

majd leereszkedett ránk a gauloises
cigaretták és a bor szagos álma

emlékszem még ahogy a reptérre kísértél
ahogy álltál kigombolt ballonkabátban
egy üveg brandyvel a kezedben – magányos
férfi aki fél a visszatéréstől – én pedig
visszatértem saját félelmeim rejtekhelyére

néhány hónappal később Grzegorz hívott Párizsból
és mondta hogy meghaltál
elgondolkodtam – te gazember
mégis visszatértél

fordítása

“A delfinek elalszanak, és közben lemerülnek a tenger fenekére.” – Az argentin Silvina Ocampo verse Izsó Zita fordításában

“a szobát fürkészem, mintha először néznék itt körül, / egy madár szemével. Minden ugyanolyan.” – Az amerikai Dorianne Laux tavaszváró verse Rév Tamás fordításában.

“én magamban apró felkeléseket forraltam és a törpeszerű paratölgyeket figyeltem” – Rosanna Warren verse Rácz Júlia fordításában

“Csak ennyit tudok a testről.” – Luna Miguel verse Gáspár Sára fordításában

“egy hiánytól szabdalt testből szólítalak téged / albatrosz kinek teste játékok temetője. ” A fiatal lengyel költő, Anna Adamowicz verse Sipos Tamás fordításában.

“Egy hirtelen zaj minden hangot elnyel, / kötelékért könyörög; szilánkjaidban dicsér” – Egy újabb vers Antonio Spagnuolo “Istanti o frenesie” (Pillanatok vagy szenvedélyek) című 2019-es kötetéből Kerber Balázs fordításában

“Azon a nyáron a művészet ellenszerét kerestem.” – Richie Hofmann verse Gerevich András fordításában

“Szemük mégis, mint vágytól izzó cselédlányé, csillan, / Mikor a fehér szarvasbika rejteke fölvillan” – Ezra Pound verse Babiczky Tibor fordításában.

“Az időnek délkörei vannak ebben / a nagy várakozásban, eltorzítják arcom” – az olasz Antonio Spagnuolo verse “Istanti o frenesie” (Pillanatok vagy szenvedélyek) Kerber Balázs fordításában

“Ahogy szemét és arcát ma este/ a tükörben meglátta, akár az anyja: / kövér, mérges, zavart …” – Az amerikai Frank Bidart verse Bordás Máté fordításában.

“Sose mondd, hogy a sötétség a tiéd” – a mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában

“Teret ad az idő, / hogy menj és jöjj haza, / hiszen minden vég az idő / méhében veszi kezdetét.” Az amerikai Ursula K. Le Guin verse Mohácsi Balázs fordításában.

“És bárhová is mész, / az mindig csak visszaút lesz.” – A lengyel Marcin Świetlicki verse Sipos Tamás fordításában.

“Áldott legyen, / aki éhes vagy szomjas, de nincs olyan éhség, / amivel csillapíthatná szomját, sem olyan szomj, / amivel kielégíthetné minden éhségét”. A perui César Vallejo verse Imre Ábris és Horváth Lívia fordításában.

“Ez a meddőség / az aratásé vagy a dögvészé.” Louise Glück verse Nagy Márta Júlia fordításában.

“apám amikor élt még / szívesen mesélt egy háborús történetet” – A német Till Lindemann verse Csősz Gergő fordításában.

“És / ahogy az égre mered, ott / kétszer annyi a csillag, mint általában.” – Az amerikai Laura Gilpin verse Sepsi László fordításában.

“Az inga / Áll; a hajsza / Egyik évszakból a másikba látszólag megszakadt.” John Ashbery verse Mohácsi Balázs fordításában.