Friedrich Hölderlin

Friedrich Hölderlin (1770-1843), teljes nevén Johann Christian Friedrich Hölderlin, költő, a német irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója. A tübingeni egyetemen Hegel és Schelling társaságában teológiát hallgatott. Tanulmányai befejezése után házitanítóként kezdett dolgozni, ám egyre súlyosbodó mentális állapota miatt, amiben feltehetően erősen közrejátszott, hogy gyógyszerekkel félrekezelték, végül felhagyott tevékenységével, és élete hátralévő harminchat évét egy toronyszobában élte le.  Az írást továbbra is folytatta. Verseit gyakran „Scardanelli” és egyéb fantázianeveken írta alá, valamint esetenként múlt- vagy jövőbeli időpontba datálta őket. Klopstock és Schiller munkásságára, valamint a görög antikvitás irodalmára, különösen Pindarosz írásaira tekintett meghatározó előképként. Versek mellett olyan művek kötődnek a nevéhez, mint a Hüperión című levélregény, valamint egy befejezetlenül hagyott dráma, az Empedoklész halála. Habár költészete élete során nem tett szert jelentős elismertségre, később többek között olyan alkotók és gondolkodók csodálták, mint Paul Celan, Friedrich Nietzsche vagy Martin Heidegger. A jelenkor a legkiemelkedőbb német szerzők között tartja számon.

“arany felhő öröme / Csepereg alá fürge, barátságos hangokkal. / Testvér! nem ismerem magam, nem ismerem többé az embereket” – Friedrich Hölderlin verse Imre Ábris fordításában.