Vörös István

vorosistvan

Vörös István (1964) költő, író, műfordító, egyetemi docens. Fontosabb kötetei: Só, kenyér, 1988; A csodaöreg, 1996; Akhilleusz és a teknőc. (Kortárs cseh és morva költők antológiája), 1996; Miroslav Holub: Interferon, avagy a színházról, 1997; A szelídekre várva (válogatott versek), 1999; Vladimír Holan: A létezés művészete, 1999; A darázs tanításai, 2000; A švejki lélek (tanulmány), 2002; Heidegger, a postahivatalnok, 2003; Die leere Grapefruit, 2004; Gregorián az erdőn, 2005; Švejk gyóntatója (novellák), 2007; Vladimír Holan: Falak, 2006; 20. századi cseh dekameron, 2006; V okně spící, 2008; A Vörös István gép vándorévei,  2009; Keresztelés özönvízzel (regény), 2011; A Kant utca végén, 2011; Gagarin (regény), 2013; Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek), 2014.

“Hallottuk a dorpati templomok harangját / vonyítás felelt rá izgatottan, egy alacsonyan / szálló repülő felfedezett minket / A kézfejemet lövedék súrolta” – Ivan Wernisch verse Vörös István fordításában.

“Négyen valahogy még talpon bírtak maradni, / a halottakat a barakk mögé cibálták, / csak egy kicsit odébb az élőktől / Feküdtem a szabad ég alatt” – a cseh Ivan Wernisch verse Vörös István fordításában.

A háború utáni cseh líra nagy lázadójának verse – finom életkép az ’50-es évek Prágájából. Egon Bondy magyar hangja Vörös István.

„egyetlen mondat se / maradt még egy / szó se” – újabb vers a kortárs cseh sorozatban.

Egy vers kortárs cseh költészeti sorozatunk újabb bemutatott szerzőjétől Vörös István fordításában.