fehérorosz

“Ahogy telik az idő, a kard hozzánő a jobb kezemhez, / a pajzs a balhoz, már saját testemként kezdem érezni őket” – a tavaly elhunyt fehérorosz költő, Alesz Razanau verse Sipos Tamás fordításában.

“Olyan világban élünk, ahol az estéből reggel lesz, / a tavaszból ősz, az életből halál”. Egy vers a belarusz költészet tavaly nyáron elhunyt kiemelkedő alakjától, Alesz Razanautól Sipos Tamás fordításában.

“egészen addig / míg (ózon)lyukak / keletkeztek / saját / kezünkkel / súroltuk az eget” – A fehérorosz Viktar Zsibul verse Sipos Tamás fordításában.

“Az idő alakja mozdulatlanul áll. / Az égbolton a veszély szikrái villóznak. / Mögöttem lépésről lépésre idegen nyomok haladnak.” – a fehérorosz Alesz Razanau verse Sipos Tamás fordításában.

VETÍTŐ. “A témákat tekintve gyakoriak a diktatúrát kritizáló, a múlton és a homályos jövőn merengő versek, de a fennköltebb témákon túl költészetük tele van reménnyel és kísérletező kedvvel is.” Egy kisfilm a fehérorosz költészet helyzetéről, s hozzá Sipos Tamás kommentárja.

“Én az ég köldöke akarok lenni. / Légtölcsér és sötét verem / akarok lenni.” – A fehérorosz Viktar Zsibul verse Sipos Tamás fordításában.