Vers

“Esteledik Ceresben. /A hegycsúcson még /Van fény.” – Ricardo Reis, Fernando Pessoa heteronímjének versét Hézer Luca Sára fordításában közöljük

“Aki szereti nézni a széthullást, / a fekete szín terhét hordja magában.” – a szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“a férfi neveltetésén / tűnődni mindennemű nevelési kísérlettel felhagyni lehajolni hogy a kutyának / enni adj ki nevet a végént játszani bohócot csinálni magadból / végre magadra zárni a fürdőajtót” – a német Ulrike Draesner verse András Orsolya fordításában.

“Lebegő lepketestek / Sűrű felhői / Sustorognak a fák bőrén…” – Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1922 februárjában került megrendezésre a latin-amerikai avantgárd meghatározó eseménye, a brazil Modern Művészetek Hete. A ‘Modernismo’ emlékének Mário de Andrade versével tisztelgünk, melyet Urbán Bálint fordított

“Azt mondja: Láttam, tegnap este nehezen / ment a két lábon állás.” Egy kései vers James Tate-től, a fordító Unoka Mihály.

“Ím itt állok dezertőr tengerek között / Egyedül mint egy éjszaka kihulló madártoll”. A latin-amerikai avantgárd egyik alapszövegének számító Altazorból Szolcsányi Ákos fordításában közlünk részletet.

“Olyan világban élünk, ahol az estéből reggel lesz, / a tavaszból ősz, az életből halál”. Egy vers a belarusz költészet tavaly nyáron elhunyt kiemelkedő alakjától, Alesz Razanautól Sipos Tamás fordításában.

“Tetszik vagy sem, rajtunk / bukik meg az emberiség.” – a meghatározó amerikai költő, Tony Hoagland verse Szőcs Petra fordításában.

“emlékszem / minden szóra amit tanítottak / minden szóra amit mondtak / mindenre amit velem tettek / és olyankor gyűlölök / a szeretőmre / nézek / és egy pillanatra / elbizonytalanodom”. Az amerikai Pat Parker versét Friedl Viiki fordította.

“A hátsó udvaron állt egymagában, olyan sötéten / hogy az éjszaka lilának tűnt körülötte.” Ocean Vuong újabb verse Závada Péter fordításában.

“Gondoltam, száz évig eléldegélek, / járókeret nélkül trappolva jót, / írtam volna verset, egymilliót.” A flamand Stijn De Paepe verse Tapfer Klára fordításában.

“Barátaim én az összes újdonságot szeretem / a szerelmi bánat első napját / mikor minden ami szép volt lángra kap”. Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Danszki Fruzsina Klára magyar hangján.

“az ajtók és ablakok segítségével / becsukhatod és kinyithatod / fényét és sötétségét a téged körülvevő // világnak”. A szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“Kisebesedett szája miatt / a nagy költőnek gondot okoz a gombóc. / Munkája tágassá tette a világot, / de hamarosan már nem lesz többé a világ része.” – Dean Young verse Mohácsi Balázs fordításában.

“a csillagok összekötővonalain / fák állnak csuromvizesen / az előidő planetáriumában”. Anja Kampmann verse Bordás Máté fordításában.

“Kérem, ne mondja el neki senki, hogy Richard megfulladt, hogy / elveszett, elrabolták, baleset érte. Vajon azon a bulin nem volt ott? / Lehet, hogy Richardot nemcsak ismertem, / hanem csókolóztunk is, beszéltem vele, / vajon boroztunk, nevettünk együtt?” – a holland Ester Naomi Perquin verse Krasznai Kármen fordításában.